A Rómában élő, nagy nemzetközi elismertségnek örvendő magyar professzor, László Ervin filozófus, jövőkutató tart előadást

"Planetáris etika és a valóság természete"

címmel.

A nyilvános felvétellel egybekötött előadására február 26-án 17 órakor kerül sor a VAM Design Centerben (Bp. VI. Király u 26.)

Az eseményre az MTA, a tudományos, kulturális és diplomáciai elit jelenlétében kerül sor.

Vajon készen állunk-e a Világváltásra? Felkészültünk-e egy új Korszak fogadására? Élhetővé tudjuk-e tenni magunk és mások számára, bármit tartogasson is? Mit kell tennünk ehhez? - Előadásában ilyen és hasonló kérdésekre ad választ László Ervin, a jövőkutatás nemzetközileg elismert szaktekintélye, az UNIVALOR “Egyedüli Érték” előadássorozat zárórendezvényén.

László Ervin egyik alapműve, a "Célok az emberiség számára" című munkája új dimenziót hozott a jövőtervezésben.

Akik az előadásnak részesei lesznek, egy új elképzelést kapnak a világról...

László Ervin

zongoraművész, filozófus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Budapest Klub elnöke, a Római Klub tagja. Szakterülete az általános evolúció- és rendszerelmélet és a tudományfilozófia. Megszerezte a párizsi Sorbonne Egyetem legmagasabb tudományos fokozatát, a Doctorat d'Etat-t, kitüntették több tiszteletbeli doktori címmel, és számos egyéb díjjal.

2001-ben és 2002-ben Béke Nobel-díjra jelölték.

2010-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta.

Interdiszciplináris, jövőorientált szemlélet, globális gondolkodás, a szintézisre törekvés jellemzi írásait. A társadalomtudományok és a természettudományok egységes szemléletben való vizsgálata, a vallás és a tudomány közelítése, a különböző filozófiai áramlatok (materializmus, idealizmus) ellentéteinek föloldása, a kultúrák közötti közeledés jelentik munkásságának legfőbb célját.

1977-ben jelent meg a Római Klub felkérésére készített 3. jelentés Célok az emberiség számára címmel, mely új dimenziót hozott a jövőtervezésben. A jelentés előkészítése érdekében folytatott kutatások felismerései ráébresztették arra, hogy a változások nem következnek be, ha az emberi tudatosság nem változik. A tudományos munkával párhuzamosan egyre több szerepet vállal olyan kezdeményezésekben, amelyek a jövő tudatosságát alapozzák meg.

A jelenlegi előadás az elmúlt évtizedek kutató munkájának esszenciáját tárják a nagyközönség elé. Röviden, a teljesség igénye nélkül mutatjuk be a témákat.

Makrováltás a társadalomban: a civilizáció elérte határait, változásra kényszerül, a társadalmi krízispont után egyrészt az összeomlás, másrészt az áttörés következik be. A makrováltás dinamikáját gazdasági, társadalmi és spirituális szempontból is vizsgálnunk kell: a makrováltás első szakaszának emelkedő kilengéssei megingatják a társadalmi stabilitást. A második szakaszban a kilengések mértéke meghaladja azt a szintet, ahol a társadalmi berendezkedés és intézmények általi irányíthatóság, kezelhetőség még működőképes. A harmadik szakaszban a makrováltás az úgynevezett bifurkációs pont, a társadalmi fejlődés elágazási pontja felé halad. Jelenleg ezt a szakaszt éljük, tapasztaljuk. A végső szakaszban az uralkodó civilizáció fejlődési irányvonalától függően a társadalom erőszakba és káoszba való omlása következik be, vagy áttörés egy jobban alkalmazkodó, fenntartható világba .

A fenntarthatatlanság gyökerei: a 21. század jelenlegi szakaszában az emberiséget az anyagcentrikus, az energia- és természeti forrásokra összpontosító, bajaival alig törődő, nyugaton született, az összes kontinensre kiterjedő technokrata civilizáció uralja. Az általal keltett trendek és folyamatok egyenes irányú folytatása nem tartható fenn többé. Érdemes tehát megvizsgálnia a jelenleg uralkodó civilizáció fenntarthatatlanságának a társadalom állapotában, a gazdasági működésben, a pénzügyi rendszerben és a globális ökológiai helyzetben rejlő gyökereit. A fejlődés eddigi iránya a terjeszkedő fejlődés, melynek célja a legyőzés, leigázás, fogyasztás nincs együttműködésben a mélyreható fejlődéssel, melynek célja a kapcsolatteremtés, kommunikáció, tudatosság kapcsolata, áttérés a holosz világába. Új világkép ez, mely az élet teljes folyamatának megértéséből származik, s más moralitást, életvezetést és cselekvést kíván meg, mely tudatunk radikális átformálásával hozható létre.

Fel kell számolnunk az idejétmúlt hiedelmeket, mint a szélsőséges individualizmus, az irreverzibilitás elfogadása, a hierarchikus rendszerek egyeduralma, a hatékonyság életcéllá válása, technokrácia, az újdonságok előnyben részesítése, nemzeti sovinizmus, a pénz birtoklásának lényegessége, a jövővel szemben tanúsított érdektelenség. Az elavult értékek helyett a tudományok, művészetek, magasabb rendű tapasztalások révén kialakult, megalapozott, bizonyítható, az evolúció jelenlegi pontjával ekvivalens értékek kerülnek fókuszba.

Figyelembe kell vennünk korunk veszedelmes mítoszait, mely a természeti erőforrások kimeríthetetlenségét, a természet gépezetként való kezelését, az érdekek erőfölény általi érvényesítését, a szabad piac önszabályzó, igazságos rendszerként való feltüntetését, az emberi érték és a pénzbeli érték összemosásá, a gazdasági célok katonai eszközökkel való elérését nem csak megengedi, de helyesnek tartja és jutalmazza ezeket.

Planetáris etika van kialakulóban, mely túlmutat nemzeti, faji, vallási etikákon, s mely konszenzus által jön létre. A planetáris etika első és legfontosabb eleme az ökológiai etika, a természet bioritmusa és dinamikája közötti összhang megteremtésére törekszik. A természetes rendszerek tisztelete a következő elem, mely a rendszereknek belső, nem csupán hasznossági értéket tulajdonít. Nyilvánvaló, hogy új viselkedési normákat, maximum- és minimumszabályokat kell kialakítanunk az új etika értelmében. A globális egymásrautaltság megköveteli, hogy harmóniában éljünk egymással, ezért az embereknek szükségük van közösen létrehozott szabályokra.

A holosz, a teljességre törekvés kultúrája – a pusztán logoszra alapozott civilizáció, a racionalitás egyeduralma jelenleg negatív társadalmi, gazdasági és ökológiai hatással jár. A kulturális kreatívok kialakulóban lévő szubkultúrája az, akik mély spirituális ösztöneiket követve törekednek a kiteljesedett emberi létezésre, helyi és globális szinten is egészséges és teljes emberi közösségek megteremtésére, nyitottan minden elemre és dimenzióra.

A tudományos paradigmaváltás a holizmus jegyében, szimultán zajlik a planetáris etika kialakulásával. Új elképzelések születnek a világról, a teremtésről, a teremtés működéséről. A helytől független, alapvető koherencia, a telített tér, az akasha mező létezésének felismerése új metafizikai, teológiai és etikai következményekkel jár, melyből következtetni lehet az emberi tudatosság elkövetkező fejlődésére is.

(László Ervin: Világváltás című műve alapján)